Chapter 11-Darling, are you Yoongi or Suga?
Suga szemszöge:
Alig vártam már, hogy vége legyen. Idegesen mászkáltam fel-le a szobában... Aggódtam... Lili és Rap Mon már egy ideje beszélgettek... Nekem pedig kezdett forrni az agyam. Nem akartam, hogy Rap Mon közölje vele,azt akartam, hogy tőlem tudja meg. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát a foglalkozásom miatt. Szerettem volna, hogy így fogadjon el, ahogy vagyok. Magamnak is féltem bevallani, de komoly terveim voltak Lilivel. Tudok rá várni... Azt szeretném, hogy fejezze be az iskolát, majd 1-2 év után ide is költözhetne. A koncertek mellett tudnék időt szorítani rá... Bejelenteném a kapcsolatunkat, majd 2-3 év múlva megkérném a kezét és később... Belegondolni se mertem, hogy mennyire szeretném, ha ő lenne a gyermekeim anyja... Igen, az én gondolataim máris itt tartottak, habár Lili még mindig nem válaszolt nekem.
Az ajtó nyitódott és Rap Mon lépett be. Teljesen megelégedve vigyorgott, miközben bennem dolgozott a düh.
-Elmondtad neki?-léptem közel hozzá ingerülten.Ő csak elmosolyodott, majd leült a kanapéra.
-Válaszolj!-kiáltottam teli torokból. NamJoon a telefont nyújtotta felém:
-Szerinted mit fog kérdezni, ha meghallja, hogy kiabálsz? Vedd át a telefont, azt hiszem van mit megbeszélnetek!-mosolygott még mindig. Próbáltam megnyugodni, most nem tehetek semmit. Lilivel nyugodtan kell beszéljek, nem kiabálhatok, nem lehetek mérges, hiszen magamnak okoztam a bajt.
-Megyek is, nem akarok zavarni tovább. Jó csevegést!-csukta be az ajtót maga mögött, miközben én ijedten néztem a telefonra. Egyszer mindenen túl kell esni, nem? Hát itt az én időm!
-Szia Lili!-szóltam bele a telefonba.
-Szia! Nagyon rég beszéltünk, de nagyon jó fej tesóid vannak-mondta nyugodtan.
-Oh, valóban? Néha nagyon fárasztóak tudnak ám lenni. Szeretnék neked elmondani valamit...-kezdtem halkan.
-Ami azt illeti, én is szeretnék neked elmondani valami fontosat-Lili hangja izgatottan csengett, én pedig nem tudtam mire vélni ezt az egészet.
-Oh, akkor mondd te!-kértem.
-Szeretném,ha újra feltennéd nekem azt a kérdést...-kérlelt komolyan, és olyan édesen, mint még senki más.
-Amit tegnap tettem fel?
-Igen-felelte halkan és kicsit bizonytalanabbul.
-Lili, lehetek.. én?-kérdeztem lassan.
-IGEN! Egyértelműen igeeennn!!-kiáltott bele a telefonba. Én pedig egy szót sem tudtam kinyögni. Mi folyik itt? Komolyan mondta?
-Baj van?-kérdezte pár pillanat múlva, mikor már 2 perc után nem szóltam semmit.
-BAJ? Dehogy!!! Ha tudnád mennyire meg akarlak csókolni most-nyaltam meg az alsó ajkamat automatikusan.
-Csak most?-ezt az arcát nem is mertem, de aranyosan provokált.
-Mindig... Úgy csókolnálak, hogy beleszédülnél a végére-feleltem teljesen komolyan.
-Vagy inkább te szédülnél bele-mondta ő is ezúttal felhagyva a játékossággal, ami megbújt a hangjában.
-Ezt sem tagadom-nevettem fel.
-Egy idő után nem kapnánk levegőt-kezdett el ő is nevetni azon a csilingelő hangján.
-Tudod, ha veled kerülök ilyen helyzetbe, akkor nem érdekel, mert te vagy az a lány, aki még a lélegzetemet is el tudja venni könnyűszerrel-suttogtam a telefonba.
Boldog voltam. Azzal a lánnyal beszéltem, akit szeretek és aki szintén szeret engem. Nem is kívánhattam volna többet ennél, csakhogy valami nagyon fontosat elfelejtettem közölni vele....
Lili szemszöge:
Bevallottam, és ennél boldogabb nem is lehettem volna. Mindketten úgy szerettük a másikat, ahogy van. Feltételek nélkül... A következő pár órában minden témát érintettünk. Elmesélte, hogy a nagybátyja megesküszik, mire belebotlottunk a házasságkötésbe is.
-Gondolkodtál már azon, hogy mikor házasodnál meg?-kérdeztem.
-Nem is tudom, 28 évesen talán, de később is jó lenne. Akkor házasodnék meg, mikor igent mondanál nekem.
-Elvennél feleségül?-teljesen meglepődtem a kijelentésén. Mármint igen, pár év múlva jó lenne, ha hozzámehetnék, de ki tudja...
-Természetesen. Jelenleg csak ez érdekel... Szeretnélek bemutatni majd a szüleimnek és a nagyszüleimnek, barátaimnak, mindenkinek. Azt akarom, hogy lássák azt a lányt, aki így elvette az eszem. Csapunk egy kisebb lagzit, és utána... Pár év múlva már a babáinkat fogom szemlélni.
-Nagyon előre szaladtál, de ha tudnád mennyire egyeznek a terveink. A babáink mind rád hasonlítanának.
-Nem igaz, remélem, hogy olyan szép, őzike szemeik lesznek, mint neked. Az egyikük biztosan lány lesz, és akkor Sarang-nak fogom hívni, hogy tudja szerelemgyerek.
-A másik pedig bizonyára fiú lesz és csak, hogy tudd viszi tovább a Suga nevet.
-Nem is rossz ötlet, de akkor a lányunk lehetne Lili is.
-Nekem nagyon tetszik a Sarang-lágyult el a hangom. Valóban tetszett, aranyos volt, pont mint Suga. A gondolataim mind pozitívak voltak, így aztán a mosolyom nem is lehetett volna őszintébb.
-Mennyi az idő odaát?-kérdezte meg hirtelen Suga.
-Nem tudom, mindjárt megnézem... Te jó ég... Hajnali 3???-kiáltottam. Másnapra már voltak terveim, így minél hamarabb aludnom kellett volna, de aztán a fiúkkal olyan jót beszélgettem és Suga is itt van...
-Hajnali 3? Drágám, azt hiszem aludnod kellene...
-Drágám?-annyira furán hangzott, hogy azt mondta nekem drágám, hogy meg is felejtkeztem mindenről.
-Ne hívjalak így?-kérdezte aggodalmaskodva.
-Kedvesem, azt hiszem az elején még érthető a zavarodottságom, de biztosan hamar hozzá szokom-mentem bele a játszmába megint.
-Ha már ennyire benne vagyunk, szívem, akkor ideje lenne aludnod, nem? Holnap fáradt leszel, nem szeretném, hogy legyengülj, mert nem alszol eleget-a szívemet külön kihangsúlyoztam, hogy tudja ez itt egy csata.
-Jól van megyek már, és igen ezt a csatát megnyerted a becenevekkel, de itt még nincs vége!-kiáltottam fel tettetett bosszúsággal.
-Remélem is, hogy nincs, még sokáig szeretném ezeket a szavakat hallani.
-Fogod is. Jelentem sikeresen bemásztam az ágyba-mondtam, miközben hagytam, hogy a paplan maga alá gyűrjön.
-Akkor csak egy dolog hiányzik: Én. Veled szeretnék aludni... Át akarlak ölelni és a hajadat piszkálni, míg te alszol.
-Nem hiszem, hogy sokat tudnék aludni...
-Oh, hát ami azt illeti, lenne még pár jó ötletem, hogy mivel is üssük el az időt, ha nem tudsz aludni-már a gondolatra is elvörösödtem.Csak habogni tudtam össze-vissza.
-Oh, a kismacska nem tud visszavágni? Milyen meglepő. Talán csak az álmosság, mit tegyünk? Te nem alszol, nekem pedig lassan mennem kell.
-Megint melózol?-kérdeztem csalódottan. Azt hittem most egy kicsit tud maradni még, de mennie kellett. Mielőtt az álom elnyomott volna, még hallottam, ahogy azt suttogja, hogy szeret, nekem viszont már csak annyira pörgött a nyelvem, hogy kimondjam én is....
A következő két és fél hetet nyugodtan töltöttük. Rengeteget ábrándoztunk, ő pedig végig velem volt, amikor éppen nem dolgozott. A fiúkat is megszoktam egy ideje. Mindegyiküket egy kissé jobban megismertem. Főleg Jungkook-ot. Közelebb kerültünk egymáshoz és sokkal könnyedebben beszélt velem, mint a többiek. Sokat mesélt a volt barátnőjéről, Seunghee-ről. Megígérte, hogy megkeresi és tisztázzák a dolgokat.
A minap pedig Alex izgatottan írt nekem, nem tudtam miről van szó, de kifulladva mondta, hogy nézzem meg az üzeneteimet...A következő pillanatban már egy videoklipet néztem. Azonnal felismertem már a hangokból... Nem tudtam elhinni, de aztán megláttam az arcát is... Ő volt az.... Egyszerűen nem tudtam hova tenni. Suga csak egy egyszerű koreai srác, mégis mit keres ő ilyen klipekben a fiúkkal együtt? A fejem sajgott az újabb információktól, amiket a neten találtam egy BTS nevezetű bandáról, ahol ő volt a rapper... Egyszerűen nem tudtam hova tenni... Teljes sokként ért, hogy még a neve sem az igazi... Minden hazugság volt... A fiúk nem a tesói, ő nem egy egyszerű srác és nem Suga, de valahogy mégis Suga... A könnyeim lecsorogtak az arcomon... Kész bolondot csinált belőlem a srácok előtt, én pedig hittem neki, de ő nem Suga. Suga csak egy maszk, ő igazándiból Yoongi, nem igaz? Egyszerűen csak már nem tudom ki is ő, hogy kit láttam. Még rengeteg videót megnéztem, amikből meggyőződhettem, hogy tényleg ők azok...
-Lili? Lili,itt vagy? Az a srác úgy néz ki, mint a te hapsid...
-Mert ő az...
-Miii??? Miről beszélsz?
-Végig ő volt az... Én pedig nem is tudtam róla..-a könnyeim potyogni kezdtem.
-Lili, átmenjek? Nem hiszem, hogy ezzel eltudnál boldogulni egyedül...
-Ne aggódj, nincs semmi gond. Minden rendben van-mondtam, habár a hangom még nekem is gyengén csengett.
-Nem, semmi sincs rendben, ahogy én azt látom.
-Alex, csak egy nekem egy kis időt, fáj a fejem és szeretnék ledőlni egy kicsit. Aludni rá..-kértem.
-Rendben, de itt vagyok, ha kellek-mondta nekem gyengéden.
-Majd hívlak, szia-tettem le a telefont, de a képernyő máris villódzott:
Suga: Szia, drágám! Milyen volt a napod?
A képernyőre meredve elfogott a tudatlanság érzése. Hiszen mennyire ismerem én őt valójában? Ki is ő? Az, akinek eddig mutatta magát, vagy akit a képernyőn láttam. Yoongi vagy Suga? Melyikük ő?
Nem tudtam mást visszaírni, csak azt, amin az agyam járt:
Lili: Szia... Suga... vagy Yoongi?
-Baj van?-kérdezte pár pillanat múlva, mikor már 2 perc után nem szóltam semmit.
-BAJ? Dehogy!!! Ha tudnád mennyire meg akarlak csókolni most-nyaltam meg az alsó ajkamat automatikusan.
-Csak most?-ezt az arcát nem is mertem, de aranyosan provokált.
-Mindig... Úgy csókolnálak, hogy beleszédülnél a végére-feleltem teljesen komolyan.
-Vagy inkább te szédülnél bele-mondta ő is ezúttal felhagyva a játékossággal, ami megbújt a hangjában.
-Ezt sem tagadom-nevettem fel.
-Egy idő után nem kapnánk levegőt-kezdett el ő is nevetni azon a csilingelő hangján.
-Tudod, ha veled kerülök ilyen helyzetbe, akkor nem érdekel, mert te vagy az a lány, aki még a lélegzetemet is el tudja venni könnyűszerrel-suttogtam a telefonba.
Boldog voltam. Azzal a lánnyal beszéltem, akit szeretek és aki szintén szeret engem. Nem is kívánhattam volna többet ennél, csakhogy valami nagyon fontosat elfelejtettem közölni vele....
Lili szemszöge:
Bevallottam, és ennél boldogabb nem is lehettem volna. Mindketten úgy szerettük a másikat, ahogy van. Feltételek nélkül... A következő pár órában minden témát érintettünk. Elmesélte, hogy a nagybátyja megesküszik, mire belebotlottunk a házasságkötésbe is.
-Gondolkodtál már azon, hogy mikor házasodnál meg?-kérdeztem.
-Nem is tudom, 28 évesen talán, de később is jó lenne. Akkor házasodnék meg, mikor igent mondanál nekem.
-Elvennél feleségül?-teljesen meglepődtem a kijelentésén. Mármint igen, pár év múlva jó lenne, ha hozzámehetnék, de ki tudja...
-Természetesen. Jelenleg csak ez érdekel... Szeretnélek bemutatni majd a szüleimnek és a nagyszüleimnek, barátaimnak, mindenkinek. Azt akarom, hogy lássák azt a lányt, aki így elvette az eszem. Csapunk egy kisebb lagzit, és utána... Pár év múlva már a babáinkat fogom szemlélni.
-Nagyon előre szaladtál, de ha tudnád mennyire egyeznek a terveink. A babáink mind rád hasonlítanának.
-Nem igaz, remélem, hogy olyan szép, őzike szemeik lesznek, mint neked. Az egyikük biztosan lány lesz, és akkor Sarang-nak fogom hívni, hogy tudja szerelemgyerek.
-A másik pedig bizonyára fiú lesz és csak, hogy tudd viszi tovább a Suga nevet.
-Nem is rossz ötlet, de akkor a lányunk lehetne Lili is.
-Nekem nagyon tetszik a Sarang-lágyult el a hangom. Valóban tetszett, aranyos volt, pont mint Suga. A gondolataim mind pozitívak voltak, így aztán a mosolyom nem is lehetett volna őszintébb.
-Mennyi az idő odaát?-kérdezte meg hirtelen Suga.
-Nem tudom, mindjárt megnézem... Te jó ég... Hajnali 3???-kiáltottam. Másnapra már voltak terveim, így minél hamarabb aludnom kellett volna, de aztán a fiúkkal olyan jót beszélgettem és Suga is itt van...
-Hajnali 3? Drágám, azt hiszem aludnod kellene...
-Drágám?-annyira furán hangzott, hogy azt mondta nekem drágám, hogy meg is felejtkeztem mindenről.
-Ne hívjalak így?-kérdezte aggodalmaskodva.
-Kedvesem, azt hiszem az elején még érthető a zavarodottságom, de biztosan hamar hozzá szokom-mentem bele a játszmába megint.
-Ha már ennyire benne vagyunk, szívem, akkor ideje lenne aludnod, nem? Holnap fáradt leszel, nem szeretném, hogy legyengülj, mert nem alszol eleget-a szívemet külön kihangsúlyoztam, hogy tudja ez itt egy csata.
-Jól van megyek már, és igen ezt a csatát megnyerted a becenevekkel, de itt még nincs vége!-kiáltottam fel tettetett bosszúsággal.
-Remélem is, hogy nincs, még sokáig szeretném ezeket a szavakat hallani.
-Fogod is. Jelentem sikeresen bemásztam az ágyba-mondtam, miközben hagytam, hogy a paplan maga alá gyűrjön.
-Akkor csak egy dolog hiányzik: Én. Veled szeretnék aludni... Át akarlak ölelni és a hajadat piszkálni, míg te alszol.
-Nem hiszem, hogy sokat tudnék aludni...
-Oh, hát ami azt illeti, lenne még pár jó ötletem, hogy mivel is üssük el az időt, ha nem tudsz aludni-már a gondolatra is elvörösödtem.Csak habogni tudtam össze-vissza.
-Oh, a kismacska nem tud visszavágni? Milyen meglepő. Talán csak az álmosság, mit tegyünk? Te nem alszol, nekem pedig lassan mennem kell.
-Megint melózol?-kérdeztem csalódottan. Azt hittem most egy kicsit tud maradni még, de mennie kellett. Mielőtt az álom elnyomott volna, még hallottam, ahogy azt suttogja, hogy szeret, nekem viszont már csak annyira pörgött a nyelvem, hogy kimondjam én is....
A következő két és fél hetet nyugodtan töltöttük. Rengeteget ábrándoztunk, ő pedig végig velem volt, amikor éppen nem dolgozott. A fiúkat is megszoktam egy ideje. Mindegyiküket egy kissé jobban megismertem. Főleg Jungkook-ot. Közelebb kerültünk egymáshoz és sokkal könnyedebben beszélt velem, mint a többiek. Sokat mesélt a volt barátnőjéről, Seunghee-ről. Megígérte, hogy megkeresi és tisztázzák a dolgokat.
A minap pedig Alex izgatottan írt nekem, nem tudtam miről van szó, de kifulladva mondta, hogy nézzem meg az üzeneteimet...A következő pillanatban már egy videoklipet néztem. Azonnal felismertem már a hangokból... Nem tudtam elhinni, de aztán megláttam az arcát is... Ő volt az.... Egyszerűen nem tudtam hova tenni. Suga csak egy egyszerű koreai srác, mégis mit keres ő ilyen klipekben a fiúkkal együtt? A fejem sajgott az újabb információktól, amiket a neten találtam egy BTS nevezetű bandáról, ahol ő volt a rapper... Egyszerűen nem tudtam hova tenni... Teljes sokként ért, hogy még a neve sem az igazi... Minden hazugság volt... A fiúk nem a tesói, ő nem egy egyszerű srác és nem Suga, de valahogy mégis Suga... A könnyeim lecsorogtak az arcomon... Kész bolondot csinált belőlem a srácok előtt, én pedig hittem neki, de ő nem Suga. Suga csak egy maszk, ő igazándiból Yoongi, nem igaz? Egyszerűen csak már nem tudom ki is ő, hogy kit láttam. Még rengeteg videót megnéztem, amikből meggyőződhettem, hogy tényleg ők azok...
-Lili? Lili,itt vagy? Az a srác úgy néz ki, mint a te hapsid...
-Mert ő az...
-Miii??? Miről beszélsz?
-Végig ő volt az... Én pedig nem is tudtam róla..-a könnyeim potyogni kezdtem.
-Lili, átmenjek? Nem hiszem, hogy ezzel eltudnál boldogulni egyedül...
-Ne aggódj, nincs semmi gond. Minden rendben van-mondtam, habár a hangom még nekem is gyengén csengett.
-Nem, semmi sincs rendben, ahogy én azt látom.
-Alex, csak egy nekem egy kis időt, fáj a fejem és szeretnék ledőlni egy kicsit. Aludni rá..-kértem.
-Rendben, de itt vagyok, ha kellek-mondta nekem gyengéden.
-Majd hívlak, szia-tettem le a telefont, de a képernyő máris villódzott:
Suga: Szia, drágám! Milyen volt a napod?
A képernyőre meredve elfogott a tudatlanság érzése. Hiszen mennyire ismerem én őt valójában? Ki is ő? Az, akinek eddig mutatta magát, vagy akit a képernyőn láttam. Yoongi vagy Suga? Melyikük ő?
Nem tudtam mást visszaírni, csak azt, amin az agyam járt:
Lili: Szia... Suga... vagy Yoongi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése