Chapter 15-The truth..?
Lili szemszöge:
A földön ülök.. Ijedten bámulok fel az ágyamon ülő nőre, aki azt állítja "én". Nem kételkedem benne, hogy egy elmeháborodottal van dolgom, de tudom, hogy ha most ellenkezek, akkor nekem is támadhat, így próbálom kerülni a konfliktust. Egy tervet kell kovácsoljak, hogy eltüntessem innen...
-Tehát, Lili, vagyis én... Mi lenne, ha főznék egy teát és leülnénk beszélgetni? Hmm?-kérdezem, miközben feltápászkodok a földről. Felhúzott szemöldökkel néz rám vissza, mint aki tudja mire készülök. Mielőtt még válaszolhatna kiteszem a lábamat a szobámból. Az ajtónak simuló gerinccel nézem a semmit és gondolkodom.
A konyháig vándorlok, közben vissza pislogva, hogy követ-e, de nem. A kezembe veszem az első telefont, amit meglátok,és épp tárcsáznék, mikor a megkocogtatja a vállam:
-Ez nem a vízforraló, azt hiszem-mutat a készülékre.
-Ne haragudj, csak az apámat akartam visszahívni, mert keresett-hazudok automatikusan, miközben magamban segítségért kiáltozom. Gyorsan egyfajta mentőötletért kutatok az agyamban és nem is késlekedik a B terv. Lopva "magamra" pillantok, aki kíváncsisággal nézegeti a készüléket.
-Ki kell mennem megnézni a postaládát, addig várj meg, rendben?
-Legyen. Addig elkészítem a teát, jó?
-Tökéletes-mondom és nyitom is az ajtót. A kapun kilépve gyorsan szedem a lábaimat, mintha üldöznének. A következő pillanatban a semmiből előtűnik az elmeháborodott nő. Nem tudom honnan került elém, de bepánikolva futok a másik irányba, mire újra megjelenik előttem. Megtorpanok, a kezemet zakatoló szívemre téve lihegek.
-Hova szaladsz?-kérdezi élesen karba tett kézzel.
-Tűnj el! Hagyj...-kiáltom, mert félek... Rettenetesen megrémít ez a nő, és a nagyon is valósnak tűnő illúziói.
-Nem akarlak bántani, menjünk vissza és beszéljük meg.
-Nem akarok beszélgetni, nem, nem!-sikoltozom, mikor elkapja a karom. A képet látom az agyamban és ennek a nőnek az arcát, a vészjelző csíkokat és minden egyéb kísérteties dolgot, ami körül vett az utóbbi napokban.
-Meg egy szó az utcán és ezzel ütlek meg!-húz elő egy korbácsot a táskájából. A szemeim kimerednek, nem hiszem el mibe keveredtem. A szavak a torkomra fagynak, nem tudom hogyan szabaduljak ebből a helyzetből.
-Gyere szépen és nem lesz semmi gond-mondja unottan, miközben tol maga előtt, mert magamtól nem tudnék moccanni sem...
-Jól van, ülj le ide, hozom a teát. Most biztos szükséged van rá-mondja halkan, mintha egy benyugtatózott beteghez beszélne. A meleg teát szorongatom remegő kézzel, mintha ez lenne az egyetlen kapaszkodóm.
-Ne haragudj az előbbiért, nem akartalak megütni-mondja bűnbánóan.
Egy szót sem szólok, mire folytatja:
-Én csak.. Szeretném, ha hinnél nekem. Jót akarok neked/nekem. El sem tudod képzelni mi minden történt odaát.
-Odaát?
-A jövődben. Onnan jöttem, hogy segítsek neked helyre hozni a dolgokat.
-Mégis miért kellene hinnem neked?-teszem fel fáradtan a kérdést.
-Hát emiatt-teszi elém újra ugyanazt a képet.
-Ő nem... Ő nem Suga. Érted? Ő NEM Suga -temetem az arcomat a kezeimbe.
-Tudom, hogy nehéz elfogadnod, de hinned kell nekem, nem hazudok. Van nálam más is-mondja, majd előhúz egy tablet-re emlékeztető szerkentyűt, pötyög rajta, majd egy hologram jelenik meg:
-Lili, találkozzunk újra holnap a szokásos helyünknél! Vigyázz, hogy meg ne lássanak, és semmisítsd meg az üzenetet, miután meghallgattad-mondja ez a valaki, aki kísértetiesen hasonlít rá és akinek homályos arcára vér tapadt.
-Ne szórakozz velem. Ez egy hamisítvány-suttogom magamnak, mert képtelen vagyok hinni ebben az egészben.
-Bár az lenne...-ereszt el egy sóhajt.
-Jól van, mesélj, mondd el miért vagy itt-suttogom.
-Miután Suga elment a katonasághoz... Az 1.évében kiképezték, fogalma sem volt róla mi készülődik.. hogy egy háború harcosává válik.. Aztán hivatalosan is kitört az, amitől tartott. A főnökei magasabb pozícióba helyezték és Magyarországon át a Balkán felé irányították egy kisebb csapattal, hogy támogatást szerezzen Észak-Korea megállításához. Azonban a Magyarországra érkező csapat egy része dűtött, borított. Városokat dúltak át élelemért, asszonyokat szentségtelenítettek meg puszta szórakozásból. Hamarosan kisebb háborús övezet alakult ki nálunk is.
-Te addigra már tanítottál, ahogyan azt szándékoztad, a gyerekek imádtak, de miután pár iskolát feldúltak, meg kellett tanulnod bánni a fegyverekkel. Nem voltál elég erős, hogy bárkit is megölj, de kárt könnyen okoztál. Természetesen találkoztatok... Újra felébredtek az elfojtott érzelmek, és titokban újra és újra találkoztatok... A főnökei rájöttek... Elfogtak téged... Ő pedig menteni próbált... Ez minden...Azért jöttem, hogy visszavigyelek a jövődbe, hogy segíts nekem és Suga-nak.. Éld újra a jövődet..-mondta könnyes szemekkel, de nekem valami nem stimmelt.Valami azt súgja elhallgat előlem valamit.
-Legyen... Nagyon nagy őrültségnek hangzik, de megpróbálok segíteni... Mikor indulunk?
-Most...-lökött a padló felé, én pedig zuhantam az előttem megnyíló semmi felé.
-Ne haragudj az előbbiért, nem akartalak megütni-mondja bűnbánóan.
Egy szót sem szólok, mire folytatja:
-Én csak.. Szeretném, ha hinnél nekem. Jót akarok neked/nekem. El sem tudod képzelni mi minden történt odaát.
-Odaát?
-A jövődben. Onnan jöttem, hogy segítsek neked helyre hozni a dolgokat.
-Mégis miért kellene hinnem neked?-teszem fel fáradtan a kérdést.
-Hát emiatt-teszi elém újra ugyanazt a képet.
-Ő nem... Ő nem Suga. Érted? Ő NEM Suga -temetem az arcomat a kezeimbe.
-Tudom, hogy nehéz elfogadnod, de hinned kell nekem, nem hazudok. Van nálam más is-mondja, majd előhúz egy tablet-re emlékeztető szerkentyűt, pötyög rajta, majd egy hologram jelenik meg:
-Lili, találkozzunk újra holnap a szokásos helyünknél! Vigyázz, hogy meg ne lássanak, és semmisítsd meg az üzenetet, miután meghallgattad-mondja ez a valaki, aki kísértetiesen hasonlít rá és akinek homályos arcára vér tapadt.
-Ne szórakozz velem. Ez egy hamisítvány-suttogom magamnak, mert képtelen vagyok hinni ebben az egészben.
-Bár az lenne...-ereszt el egy sóhajt.
-Jól van, mesélj, mondd el miért vagy itt-suttogom.
-Miután Suga elment a katonasághoz... Az 1.évében kiképezték, fogalma sem volt róla mi készülődik.. hogy egy háború harcosává válik.. Aztán hivatalosan is kitört az, amitől tartott. A főnökei magasabb pozícióba helyezték és Magyarországon át a Balkán felé irányították egy kisebb csapattal, hogy támogatást szerezzen Észak-Korea megállításához. Azonban a Magyarországra érkező csapat egy része dűtött, borított. Városokat dúltak át élelemért, asszonyokat szentségtelenítettek meg puszta szórakozásból. Hamarosan kisebb háborús övezet alakult ki nálunk is.
-Te addigra már tanítottál, ahogyan azt szándékoztad, a gyerekek imádtak, de miután pár iskolát feldúltak, meg kellett tanulnod bánni a fegyverekkel. Nem voltál elég erős, hogy bárkit is megölj, de kárt könnyen okoztál. Természetesen találkoztatok... Újra felébredtek az elfojtott érzelmek, és titokban újra és újra találkoztatok... A főnökei rájöttek... Elfogtak téged... Ő pedig menteni próbált... Ez minden...Azért jöttem, hogy visszavigyelek a jövődbe, hogy segíts nekem és Suga-nak.. Éld újra a jövődet..-mondta könnyes szemekkel, de nekem valami nem stimmelt.Valami azt súgja elhallgat előlem valamit.
-Legyen... Nagyon nagy őrültségnek hangzik, de megpróbálok segíteni... Mikor indulunk?
-Most...-lökött a padló felé, én pedig zuhantam az előttem megnyíló semmi felé.
