2016. augusztus 5., péntek

Chapter 2- 10 perc,Baráti zóna

Chapter 2-10 minutes, Friend Zone

Suga szemszöge: 

Napok teltek el, Lili és én mindennap beszéltünk egy keveset, legalábbis amennyire a munkám engedte. Az Instagram után szintet léptünk, és már a Facebook-on beszéltem vele. Videóhívásokra nem igazán futott időnk, Lili pedig nem is szerette , ha látom az arcát, mivel szégyenlősebb volt a kelleténél. Ezért beszélgetéseink hanghívásokra, üzenetekre és képekre korlátozódott.

 A mai napon fáradtan rogytam le az ágyra a próbák után. -Suga, készülj a következő fotózásra, nemsokára mennünk kell.-kiabált be Jungkook. -Nem kaphatnék egy kis pihenőt? Alvásra van szükségem-sóhajtottam kimerülten. -Talán este lesz egy kis időd aludni. Olyan 3-4 óra, mert utána reklámforgatás.Tudod, hogy be vagyunk táblázva. Kapd össze magad!-nyitott be Nam Joon a szobánkba. -Csak adj még 10 percet, csak ennyit kérek-mondtam halkan. -Rendben, használd ki jól a perceidet-csukta be az ajtót maga mögött, én pedig azonnal rácsatlakoztam a WiFi-re. Nem igazán érdekeltek a posztok, hozzászólások. Ezt a 10 percet vele akartam tölteni:

Suga: Szia, Lili! Hogy vagy? 

A képernyőt bámultam, miközben a szemeim elnehezedtek. - Nem lehetek fáradt-mondtam magamnak. Az órát bámultam. 2 perc, ennyi idő telt el, amióta Nam Joon elment. 10 perc alvás jól jött volna, de most rá még nagyobb szükségem volt. Az óra tik-takja megőrjített, a telefonom képernyője elsötétedett, újra megnyomtam hát, hogy lássam, ha Lili válaszol. A várakozás kikészített, hiszen tudtam, amint folytatódik a napirendem, nem lesz időm vele beszélni.



A képeit nézegettem, a hatalmas, barna őzike szemek megbabonáztak. Nyugalmat árasztott a tekintete, a szívem mégis apránként gyorsabban vert. Belefeledkeztem a látványba, így telefonom rezgése a szívbajt hozta nyugodt természetemre:

Lili: Szia! Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, kint voltam az unokaöcsémmel.Egész jól, egy kicsit sárosan, de semmi komoly. És te? Mit csinálsz/csináltál?
Suga: Semmi gond. Minden rendben van, ma még nem sok mindent csináltam. 
Lili: Megint nem csinálsz semmit?
Suga: Tudod, hogy van ez. Csak én, az ágyam és a telefonom. Na meg a tesóim fárasztanak néha.

Hazudtam. Megint... A bűntudat teljesen elöntött, de tudtam ez a legjobb módja annak, hogy Lilivel továbbra is tarthassam a kapcsolatot. A fiúk nem tudnak róla semmit, ahogyan a fanok sem. A fanok szétszednének és őt is, így jobb, ha nem tudja kivel is beszél valójában. Remek álcám van. Egy egyszerű tanuló srác, aki nyári munkát végez. A szabad idejében a telefonján lóg, míg a tesói halálra szekálják. Ennél többet nem is kívánnék jelenleg, de az én életem nehezebb... Az egyetlen szerencsém, hogy Lili naivan elhiszi amit mondok, ha bármit tudna a Kpop-ról a terveim romokban állnának, ő pedig egy életre igyekezne elfelejteni engem. 

Lili: -Hogy vannak a tesóid? 
Suga:-Remekül, de sajnos sosem hagynak magamra, pedig szívesen felhívnálak. 
Lili:-Ma is dolgozni fogsz?
Suga:-Igen, nemsokára indulnom kell. 
Lili:-Oh, azt hittem kicsit több időnk lesz. 
Suga:-Hidd el, több napot is eltöltenék veled beszélgetve. 
Lili:-Ez velem is hasonlóan van, hiszen annyira jó barát vagy, Suga...

A képernyőt bámultam, a szívem egy szempillantás alatt nehézzé vált. Hát ez az! A szemem azt az egy szót nézte fájdalmasan. A barát zónánál akadtunk, miközben tudom, hogy én többet akarok ennél, viszont az ő igényei fontosabbak lettek, mint a sajátjaim...

Suga:-Te jobb! Küldesz képet? Rég láttalak.
Lili:-De megint kócos vagyok. A szemeim alatt pedig ott vannak a karikák, így nem küldhetek képet.
Suga:-Nem érdekel, hogy mennyire vagy kócos vagy a karikáid, hiszen tudom, hogy így is csinos vagy. A kócos hajad nélkül meg sem ismernélek, Lili, hiszen így vagy önmagad.

A válaszomra megkaptam a képet, de nem éppen azt, amit szerettem volna. A képen háttal állt a kamerának, így csak vékony, törékeny alakját, illetve hatalmas kontyát tudtam kivenni.



Suga: -Hol vannak a karikáid meg a kócos hajad?
Lili: -Elrejtettem őket, Mr.
Suga:-Pedig vártam azokat az őzike szemeket.
Lili:-Esetleg ha felhívsz, addig viszont kénytelen leszel meglenni nélkülük.
Suga:-Este? Videóhívás?

-Kész vagy? Mennünk kell, Suga. Lejárt az idő-lépett be Jin. -Mindjárt, még 2 pillanat, csak éppen a kedvenc műsoromat nézem. -Melyiket? -Jaj, hát mostanában rákaptam erre a spanyol szappanoperára, elég érdekes. Alejandro és Esmeralda mindjárt szakítanak, belenéznél? -próbáltam kihessegetni Jin-t. -Köszi, de kihagyom. Nagyon szórakozott vagy mostanában... Mégis mióta szereted te a spanyol szappanoperákat?-mért végig furcsán. -Csak nemrégiben kezdtem bele-nevettem fel idegesen. -Rendben, öltözz át-sietett ki. Még hallottam, ahogy J-Hope-pal beszélget:
 -Valami nem okés vele,hidd el..
 -Beszéljek vele?
 -Nem tudom, talán, mármint Suga sosem nézett spanyol szappanoperákat,mi baja lehet?
-Lehet titkol valamit.
 -De mégis mit titkolna? Ráadásul előttünk?
-Suga már nem gyerek, Jin. Lehet, hogy éppen valami idősebb korosztálynak való filmet nézett, hiszen tudod, valamikor ki kell engednie a gőzt neki is.
-Jézusom Hoseok! Miféle beteg fantáziád van.



A többit nem hallottam, de ez is épp elég volt. A szemeimet forgatva levettem a reggeli interjúra felvett pólót, majd a nadrágot. Közben megnéztem Lili válaszát:

Lili:-Talán, ha nem alszol el és nekem nem lesz dolgom.
Suga:-A te estédre gondoltam.
Lili:- Akkor ha én nem alszok el.
Suga: -Ezt igennek veszem. Most mennem kell, ne haragudj. Vár a munka.
Lili:-Persze, menj csak, megvárlak este. Addig kipihenem magam délután.
Suga: Jó éjt, Lili! Aludj jól. Este találkozunk.

A telefont letéve szomorúan intettem búcsút kettőnknek, idegesen jutott eszembe mennyire sok idő van estig. Legalább 3-4 óra. Hogy fogom kibírni addig? Ott a munka, az biztos lefoglal majd. Remélem. A fejemben egy kérdés motoszkált, miközben kitettem a lábamat az ajtón: -Hogyan fogom felhívni Lilit, mikor itt a fotózás a nyakamon, majd a következő interjú?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése