Chapter 3-More than Friends?
Lili szemszöge:
Boldog voltam. Suga és én nem sokat beszéltünk, de amikor sikerült, akkor órákig. Alig vártam az estét a videóhívás miatt, így még a szoba festése miatt sem nyafogtam. A szüleim elképedve mértek végig, miközben énekelgetve mártottam a festékbe az ecsetet. -Vajon mi baja van?-kérdezte apu anyutól. -Nem tudom, drágám, de ilyennek még nem láttam. Megkérdezem Violettet, hátha ő tud valamit. -Jól teszed, a lányunk ijesztően szorgalmassá vált-mondta apu, én pedig eleresztettem egy vigyort. Az egész miatta van... Suga nagyon sokat dolgozik, így jobb, ha nem nyavalygok a magam munkája miatt. Megígértem,hogy keményen fogok dolgozni, ahogyan ő. Meséltem neki, hogy a házat javítjuk és hogy a festésben segédkezem. Nagyon kíváncsi lett, azt mondta igazán küldhetnék pár videót, miközben festek, de én csak nevettem. Hogyan is mutathatnám meg, ahogy melózom?
Jobb szerettem az ő rövid videót, de sajnos sosem küldött eleget. A hetek alatt rengeteget tanultam tőle. Persze kisebb veszekedéseink voltak, de mindig rájöttünk a hibára időben, hiszen egyikünk sem akarta a másikat elveszíteni. A gondolataimba beette magát teljes lényével. Reggel vele keltem, este vele feküdtem. Kezdtem begolyózni. Titkaimba Violettet avattam be leginkább. A többiek csak annyit tudtak, hogy külföldi emberekkel barátkozom, de semmi egyebet...
Jobb szerettem az ő rövid videót, de sajnos sosem küldött eleget. A hetek alatt rengeteget tanultam tőle. Persze kisebb veszekedéseink voltak, de mindig rájöttünk a hibára időben, hiszen egyikünk sem akarta a másikat elveszíteni. A gondolataimba beette magát teljes lényével. Reggel vele keltem, este vele feküdtem. Kezdtem begolyózni. Titkaimba Violettet avattam be leginkább. A többiek csak annyit tudtak, hogy külföldi emberekkel barátkozom, de semmi egyebet...
A nyakamon lecsordult egy pár izzadságcsepp, majd még több, mikor anyu mellett meghallottam egy másik hangot: a nagymamámét. Szemeimet behunyva rimánkodtam menekülésért.
-Sziasztok! Merre vannak az unokák?
-Félix kiment a pályára, Violett randin.
-És Lili?
-Lili itthon van. Lili, itt van mama!
-A fenébe...-suttogtam halkan.
Ha valaki hát a mamám mindig megneszeli, ha valami történt, és miután kiderítette mi, utána mindenki megtudja. Szó szerint mindenki, így okkal féltem. Arcomra szigorú maszkot öltöttem. Ha most elbukom, akkor mindenki erről fog beszélni.
-Szia Mama!
-Szia drágám! Hogy vagy?-kérdezte.
-Egész jól és te?-óvatos voltam.
-Én is megvagyok, de tudod tegnap vagy tegnapelőtt láttam valamit a Facebook-on.-tudtam, hogy ez rosszat jelent, így igyekeztem terelni.
-Valóban? A Facebook tele van hamis tényekkel mama, nem kellene elhinned, ami ott zajlik.
-Igen, igen, de most valami másról van szó. Egy fiúról...-barna szeme pajkosan villant, én viszont harc nélkül nem adhattam fel.
-Egy fiú? Megint eltűnt valaki?-nevettem fel kínosan.
-Dehogyis. Éppen hogy feltűnt valaki-tudtam, hogy mama éppen kóstolgat.
-Oh, Violett udvarlójára gondolsz? Igen, elég kedves srác, de erről nem faggathatsz, Violett többet tud mondani, mint én- magamban bocsánatért esedeztem, amiért Violettet is belerángattam a dologba.
-Nem, nem, de igazán érdekel Violett udvarlója is... Most viszont a tiedről kéne beszélnünk-nézett rám mesterkélt vigyorral.
-Az enyémről? Nekem nincs udvarlóm, mama. Valamit biztosan félreértettél-tört elő a nevetés.
-Azt nagyon kétlem. Ki az a fiú? Láttam, hogy tetszenek neki a képeid és még azt is lájkolta , amit én tettem fel rólad-mosolygott mama, úgy éreztem magam, mint akit sarokba szorítottak.
-Micsoda? Milyen fiú?-nézett rám anyu furcsán. Az alsó ajkamat harapdálva igyekeztem kitalálni valamit, de semmi nem tűnt jó ötletnek.
-Gyerünk, Lili, mutasd meg nekünk-hallottam nagymamám hangját a fülemben. Mit tehettem volna?
-Mi csak barátok vagyunk-mondtam halkan, de a nagymamám kacagva mondta:
-Fiú és lány között nincsen barátság... Előbb-utóbb valamelyikük szerelmes lesz, aztán minden a feje tetejére áll és lőttek a barátságnak...-mondta halkan.
A szavai erősen elgondolkodtattak. Vajon igaza van? Mi van, ha én leszek az, aki beleszeret, de ő csak barátként tekint rám? Az utóbbi hetek jártak az agyamban és a viselkedésem. Talán már meg is történt... Az agyam kavargott a sok gondolattól. A szemeim tágra nyíltak. A kezemmel remegve oldottam fel a telefonom zárját, majd gyorsan átnéztem az üzeneteink egy részét. Nagyot nyeltem minden egyes leírt mondatom után. A hanghívásokra gondoltam. Arra, hogy hajnalban énekeltem neki a hanghívások közben, pedig nem szeretek mások előtt énekelni... Mi ütött belém? Hogyan mászok ki a pácból? Ez nem történhet meg..
Az agyam még a pályán is zakatolt.Azt hittem a futás megszabadít ezektől, de csak rosszabb lett. Újra és újra felrémlettek a képek és minden együtt töltött hívásunk. A lábaim sajogtak, de nem érdekelt, addig futottam, míg a harmatos fűre nem rogytam. Fekve néztem a fenti eget, miközben átgondoltam a dolgokat. Bevallom neki.. Nem, nem vallom be... De talán említést teszek rá... vagy nem. Ma este fel fog hívni és amikor látni fog, akkor minden más lesz. Új szintre emelhetjük a barátságunkat és talán lehet ez több is, mint barátság...
-Sziasztok! Merre vannak az unokák?
-Félix kiment a pályára, Violett randin.
-És Lili?
-Lili itthon van. Lili, itt van mama!
-A fenébe...-suttogtam halkan.
Ha valaki hát a mamám mindig megneszeli, ha valami történt, és miután kiderítette mi, utána mindenki megtudja. Szó szerint mindenki, így okkal féltem. Arcomra szigorú maszkot öltöttem. Ha most elbukom, akkor mindenki erről fog beszélni.
-Szia Mama!
-Szia drágám! Hogy vagy?-kérdezte.
-Egész jól és te?-óvatos voltam.
-Én is megvagyok, de tudod tegnap vagy tegnapelőtt láttam valamit a Facebook-on.-tudtam, hogy ez rosszat jelent, így igyekeztem terelni.
-Valóban? A Facebook tele van hamis tényekkel mama, nem kellene elhinned, ami ott zajlik.
-Igen, igen, de most valami másról van szó. Egy fiúról...-barna szeme pajkosan villant, én viszont harc nélkül nem adhattam fel.
-Egy fiú? Megint eltűnt valaki?-nevettem fel kínosan.
-Dehogyis. Éppen hogy feltűnt valaki-tudtam, hogy mama éppen kóstolgat.
-Oh, Violett udvarlójára gondolsz? Igen, elég kedves srác, de erről nem faggathatsz, Violett többet tud mondani, mint én- magamban bocsánatért esedeztem, amiért Violettet is belerángattam a dologba.
-Nem, nem, de igazán érdekel Violett udvarlója is... Most viszont a tiedről kéne beszélnünk-nézett rám mesterkélt vigyorral.
-Az enyémről? Nekem nincs udvarlóm, mama. Valamit biztosan félreértettél-tört elő a nevetés.
-Azt nagyon kétlem. Ki az a fiú? Láttam, hogy tetszenek neki a képeid és még azt is lájkolta , amit én tettem fel rólad-mosolygott mama, úgy éreztem magam, mint akit sarokba szorítottak.
-Micsoda? Milyen fiú?-nézett rám anyu furcsán. Az alsó ajkamat harapdálva igyekeztem kitalálni valamit, de semmi nem tűnt jó ötletnek.
-Gyerünk, Lili, mutasd meg nekünk-hallottam nagymamám hangját a fülemben. Mit tehettem volna?
-Mi csak barátok vagyunk-mondtam halkan, de a nagymamám kacagva mondta:
-Fiú és lány között nincsen barátság... Előbb-utóbb valamelyikük szerelmes lesz, aztán minden a feje tetejére áll és lőttek a barátságnak...-mondta halkan.
A szavai erősen elgondolkodtattak. Vajon igaza van? Mi van, ha én leszek az, aki beleszeret, de ő csak barátként tekint rám? Az utóbbi hetek jártak az agyamban és a viselkedésem. Talán már meg is történt... Az agyam kavargott a sok gondolattól. A szemeim tágra nyíltak. A kezemmel remegve oldottam fel a telefonom zárját, majd gyorsan átnéztem az üzeneteink egy részét. Nagyot nyeltem minden egyes leírt mondatom után. A hanghívásokra gondoltam. Arra, hogy hajnalban énekeltem neki a hanghívások közben, pedig nem szeretek mások előtt énekelni... Mi ütött belém? Hogyan mászok ki a pácból? Ez nem történhet meg..
Az agyam még a pályán is zakatolt.Azt hittem a futás megszabadít ezektől, de csak rosszabb lett. Újra és újra felrémlettek a képek és minden együtt töltött hívásunk. A lábaim sajogtak, de nem érdekelt, addig futottam, míg a harmatos fűre nem rogytam. Fekve néztem a fenti eget, miközben átgondoltam a dolgokat. Bevallom neki.. Nem, nem vallom be... De talán említést teszek rá... vagy nem. Ma este fel fog hívni és amikor látni fog, akkor minden más lesz. Új szintre emelhetjük a barátságunkat és talán lehet ez több is, mint barátság...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése