Chapter 6-I'll ask you...
Lili szemszöge:
Valóban velem maradt, míg el nem aludtam... A napsugarak gyengéden hatoltak be szobám hatalmas ablakain. Boldog voltam, hiszen már írt nekem. Leírhatatlanul vágytam már erre a pár sorra is, de eszem ágában se volt kifejezni mennyire hiányoznak nekem a sorai, akár pár külön töltött óra után is. Most csak az számított, hogy itt van velem és a kedvem az egekben, annyira, hogy táncra perdültem volna, ahogy a napsugarakat bámultam:
Suga: Jó reggelt! Hogy vagy, Lili?
Lili: Jó reggelt! Egész rendben vagyok... És te?
Suga: Én is.
Lili: Mit szólnál, ha játszanánk valamit?
Suga: Micsodát?
Lili: Tíz kérdést tehetsz fel nekem, de cserébe én is kérdezek 10-et. A szabályok egyszerűek: Őszintén kell válaszolni az összes kérdésre... Ha passzolsz, akkor tartozol a másiknak. Rendben?
Suga: Tetszik nekem ez a játék... Véged lesz.
Lili: Azt csak hiszed... Jól van, kezdesz?
Suga: A hölgyeké az elsőbbség...
Lili: Milyen lovagias valaki! Rendben, kezdjünk egyszerű dolgokkal: Mi a kedvenc színed?
Suga: Milyen kedves vagy, ez egyszerű: fehér... Csakhogy lásd mennyire kedves vagyok, így te is ezt a kérdést kapod!
Lili: Komolyan meglepsz, egyébként a zöld.
Egy kis ideig vártam, majd kezdtem kétségbe esni... Vajon megint mi a baj? Mit csináltam? A telefonom pár perc múlva jelzett: a chat háttere zöld lett. Világoszöld, akár a harmatos növénykéknek a színe, amiket beragyog a nap fénye. Imádtam...
Lili: Jézusom, nem kellett volna... Igazán maradhatott volna az eredeti szín vagy valami olyan szín, amit te is szeretsz...
Suga: Nem.. Ez jó így, ha neked tetszik, akkor nekem is..
Lili: Jaj, de Suga...Nekem mindegy milyen színű a háttér..
Suga: Lazíts, Lili... Csak egy kicsit szerettem volna kedvezni neked, úgyhogy ahelyett , hogy nem akarod elfogadni ezt a kis apróságot, inkább szokj hozzá, mert ennél sokkal többet akarok neked adni...
Lili: Jó, de ne hidd, hogy ezt megúszod... Még vissza kapod, mikor nem számítasz rá...
Suga: Kíváncsian várom, de előbb mondd a következő kérdésedet.
Lili: Rendben... Mi az, amitől a leginkább félsz?
A kérdésemet néma csend követte a túloldalról... Kíváncsi voltam mi folyik odaát. Talán túl hamar írtam le egy ilyen kérdést? Várnom kellett volna?
Suga: Semmi... Nem félek semmitől..
Lili: Valóban?
Suga: Igen... És te?
Lili: A sötéttől, attól, hogy elvesztem a számomra fontos embereket... A magas helyektől és a bezártságtól is félek... Elég sok mindentől, de minden egyes félelmemnek külön története van..
Suga: Értem. Talán egyszer elérem, hogy elmeséld őket nekem, és talán egyszer le is győzöd ezeket a félelmeket... A jövőben...
Lili: Igen... talán... Kérdezz most te..
Suga: Mi a kedvenc ételed?
Lili: Hűha... Mindent szeretek, de imádom a rizst és az egyszerű ételeket... Te?
Suga: Oh, a hagyományos koreai ételek sok-sok hússal... Imádom a húst...
Lili: Hihi, én valahogy sosem tudtam csirkén kívül mást is megenni...
Suga: Dak-bokkeumtang-ot imádnád.
Lili: A mit?
Suga: Mutatok képet.
A következő pillanatban már küldte is a képet. Nagyon finomnak tűnt, de tudtam, hogy nincs esélyem megkóstolni...
Lili: Remekül néz ki... Talán egyszer megpróbálkozok vele, de nem most.
Suga: Az lenyűgöző lenne... Majd mutasd meg, hogy sikerült.
Lili: Úgy lesz. Ki jön a kérdezésben?
Suga: Elvesztettem a fonalat. Talán én jövök... vagy te. Inkább te, kérdezz...
Lili: Ha lenne egy kívánságod, mi lenne az?
Suga szemszöge:
Persze, hogy megint vele voltam... Bezártam a szobám ajtaját, így akárhányszor dörömböltek az ajtómon, n csak nyugodtan pihentem és Lilivel beszéltem. A tegnapi után szerettem volna vele maradni, amíg rám nem döntik az ajtót és el nem cipelnek a többiek... Jungkook kitartóan leült az ajtóm elé, miután abbahagyta a kiabálást... A többiek már feladták, de ő makacsabb volt.. Azt leste, mikor teszem ki a lábamat a szobából, de nekem szándékomban sem állt, hogy kimozduljak...
Lilivel akartam maradni, elmesélni neki mindent és meghallgatni az ő gondolatait... Szomjaztam a szavaira és akárhányszor újabb üzenetet kaptam tőle a szívem hatalmasakat szökellt örömömben... El akartam halmozni mindenféle kis aprósággal, és megmutatni mennyire szeretem őt, azért aki... Szerény volt és gondoskodó, mosolygós, félénk és aranyos...
A bókjaimat sosem fogadta el, pedig mindig az igazat mondtam róla és a szépségéről. Nem viselt álarcot, akár a többi ember, hanem büszkén vállalta önmagát. Kevés ilyen embert láttam, de ő egy volt közülük. Nem csak magáról locsogott, hanem őszintén érdeklődött irántam és a számomra fontos személyek, dolgok iránt. Most is arról beszélt mi lenne az a kívánság, amit nagyon szeretnék, hogy valóra váljon.. Hazudhattam volna... Beszélhettem volna egy kocsiról, vagy a családom jólétéről, esetleg egy új fényképezőgépről, de igazán őszinte akartam lenni, ha már ő az volt... Így a legelső dolgot mondtam, ami eszembe jutott, de meg is bántam, amint leírtam és elküldtem neki...
Suga: Ha lenne egy kívánságom, akkor arra használnám, hogy a lány, akit kedvelek, igent mondjon, miután randit kértem tőle...
Lili: Oh, nemet mondott?
Suga: Nem, nem mertem még megkérdezni...
Lili: Légy bátor és kérdezd meg őt nyíltan.
Suga: Egyszerűen nem találok rá alkalmat..
Lili: Ugyan már, csak kérdezd meg... Nem fog nemet mondani...Rendes srác vagy, Suga!
Suga: Haha, nem...
Lili: Miért nem? Le merem fogadni,hogy randizna veled... Csak kérdezd őt meg!
Suga: Téged kérdezlek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése